KARAKTER NEVE

Arya Stark

ÉLETKOR

10

HÁZ

Stark

LOJALITÁS

Stark

PB

Maisie Williams

-ARYA! MÁR MEGINT MIT MŰVELTÉL!? AZONNAL TÜNTESD EL EZT A SZÖRNYET!-

A mai nap a szokásosnál is korábban keltem fel. Egy újabb aprósággal szerettem volna  megajándékozni a nővéremet. Már este lefekvés előtt eszembe jutott ez a remek ötlet,  amitől még aludni sem tudtam rendesen. Még a kakasok sem kiáltottak fel,mikor én már a lépcsőkön rohantam lefelé ütött, kopott öltözékemben. Sosem szerettem azokat a lányos ruhákat, amiket folyton rám akarnak aggatni.
A folyosókon senkivel sem találkozom csak a szolgálókkal, akik már megszokták a kora reggeli csínytevéseimet. Azonnal a baromfi udvarba siettem, hogy elkaphassam a kakast. Futkározni kezdtem össze-vissza, néha elcsúsztam a sárban ezzel még jobban összepiszkolva a ruhámat, de a kitartásom, a türelmem meghozta az eredményt. Erősen szorítottam magamhoz a kakast, hogy ki ne ugorjon a kezeim közül. Sietős léptekkel indultam vissza Sansa szobájához, hogy utána óvatosan kinyitva az ajtót betegyem a kakast hozzá. Csak miután bezártam az ajtaját nevettem el magam halkan, de nem maradhattam sokáig mert...

-ARYA!!!! ...-

Azonnal rohanni kezdtem a szobám felé, hogy gyorsan visszabújjak az ágyamba, mintha mi sem történt volna. Már majdnem ott voltam, mikor az utolsó kanyarban valakibe szó szerint belefutottam. A nagy lendületnek köszönhetően éppen a föld felé estem volna, ha egy erős kéz meg nem ragadja a karom. Csak mikor ismét lábamon állok pillantok fel megmentőmre. Egy széles mosoly terül el arcomon, ahogy Jon nézz le rám.

-Már megint mint műveltél kis húgom?-Teszi fel a szokásos kérdését megborzolva hajam. Én válasz helyett csak nyakába ugrok és szorosan megölelem.

-ARYA! Merre vagy, te ostoba!-Hallani lehet a közeledő léptek zaját, amire azonnal felfigyelek. Miután Jon letesz a földre megragadom a karját és húzni kezdem, hogy ő is velem tartson.
-Gyere! Nem láthat meg!-Azzal ismét rohanni kezdek, továbbra is a szobám felé, aminek az ajtaját be is zárom, miután bátyámmal beléptünk rajta. Ismét elfog a nevetés, de most már testvéremmel együtt nevetek fel.
-Én nem csináltam semmit!... De azt hiszem ma reggel a kakas mintha Sansa szobájából kukorékolt volna!-Nézek fel rá hatalmas mosollyal az arcomon. Ő erre csak megrázza a fejét, majd ismét összeborzolja a hajam és szépen kisétál a szobámból, hogy visszatartsa feldühödött nővéremet.