Félig előhúzom a kardomat, csak hogy egy mosollyal az arcomon visszatoljam a tokjába, amikor bebizonyosodik: a folyosón átsuhanó fekete árny csak egy rendkívül jól ápolt macska, vélhetően a trónörökösé vagy valamelyik nemes hölgyé. A józan ész azt diktálná, hogy ezen az éjszakán nem fenyeget semmi veszély, de hallottam, mit suttognak Renly Baratheon haláláról, emlékszem jól, mi történt Ser Stafford Lannister seregével az óvatlansága miatt. Nem azért lettem lovag és apám seregének parancsnoka, hogy azt keressem, hogyan tudnám elhárítani a rám bízott feladatokat. Aki járt háborúban, tudja, milyen drágán fizethet több ezer ember egyetlen őrszem álmatagságáért. Amúgy is mindig túl lelkiismeretes voltam, ha rám bíztak valamit. Mondják, a korral elkopik, de ha így van, remélem, nem érem meg.
Lassú léptekkel folytatom az utat az alsó szint folyosóin, aminek ma éjjel én vagyok az őrparancsnoka. Nem lakik itt senki igazán fontos, az én szobám is ezen a szinten van, de ettől még fontos a folyosó biztonsága, értelemszerűen innen lehet feljutni a felsőbb szintekre. Fel-felnézek a plafonra, ellenőrzök minden sarkot, sőt, még azt is végignézem, hogy az ablakok zárva vannak-e és sértetlenek.
Az egyik sarkon szembejön velem egy Lannister katona, akivel néhány szót váltok. Ahogy sejtettem, nem látott semmit, ami érdekes lett volna, leszámítva ugyanazt a macskát. Csendes, nyugodt éjszakánk van. Egy kicsit meleg is, kezd kényelmetlenné válni a vörös köpeny és a páncél.
Egy újabb sarok után aztán megtorpanok egy pillanatra, amikor egy fehér köpenyes alakot pillantok meg az egyik ablak előtt. Gyorsan felismerem a Viráglovagot, akit távolról már láttam a Feketevíznél vívott ütközetben. Talán akkor is felismerném, ha nem láttam volna még, a Királyi Őrség mindig vonzott, mindannyiukat felismerem. Tizennégy éves koromig az volt minden vágyam, hogy közéjük tartozhassak, de utána inkább lemondtam erről az álomról. Tudom, nem bírnám ki a gyengébbik nem társasága nélkül.
- Ezen a szinten minden rendben van, Ser Loras.- egy kicsit meghajtom a fejem a Viráglovag előtt. Bár ő a legfiatalabb és a legújabb tagja a Királyi Őrségnek, azt hiszem, Ser Jaime után ő az, akit a legnagyobb tisztelet illet meg a fehér köpenyesek közül. Igaz, hogy Renly Baratheont követte, de ha Joffrey király megbocsájtott a Tyrelleknek, akkor nekem nincs jogom megkérdőjelezni őt. - Úgy tűnik, ez egy csendes éjszaka lesz.
Kezdőlap
Tárgy: Folyosók 
