Yunkai, a Sárga Város. Rabszolgák porain nyugvó dicsfényed hamarosan alábukik a horizonton. Ősi falaid megremegnek, ahogy katonáim átlépik majd kapuidat. A Mesterek mind megbánják bűneiket, mikor önnön ostoraik saját hátukon fognak csattanni. Meghódítom területeid, s elhozom a szabadságot a népnek, hogy saját akaratuk szerint dönthessenek: követnek-e engem, segítik-e utam, vagy sem. Eddig sikerrel jártam, hisz a Dothraki sereg, az astapori Makulátlanok, s három sárkány is mellettem állnak... Talán Yunkai lakosai sem rettennek meg, s csatlakoznak hozzám. Én jó királynőjük leszek, nincs mitől tartaniuk. A bilincsek letörőjének neveznek - az ő nyakukat sem fogja vas szorítani többé. Ha rajtam múlik, akkor soha ebben az életben. Úgy élhetnek, mint más ezen a világon. Nem hagyom, hogy bármiféle igazságtalanság is úrrá legyen köreikben.
Yunkai, hatalmasak falaid. Sokan élnek kapuid mögött. Jorah is figyelmeztetett, az ő szava pedig aranyat ér. Lehet mégis aggódnom kellene, hogy nem sikerül bevetnelek? S ez a sok ember, majd kétezer lovas? Második Fiaknak hívatják magukat. Már küldettem értük, s remélem, hogy elfogadják meghívásom.
Sátramban ülve, Drogon fejét simítva tűnődök az elkövetkezőkön. A Sárga Város küldötte éppen úgy reagált, ahogy gondoltam, hogy fog.
- Mindig alkudozni próbálnak. Hoznak aranyat, vagy mást ígérnek nekem, cserébe hagyjam őket nyugton, vagy adjam nekik egy sárkányomat. Miféle anya lennék, ha képes lennék egy gyermekem is átadni nekik? Nem igaz, Drogon?
Egy húsdarabot dobok neki, amivel kiszáll sátramból, de nem megy messzire. A másik kettő is kap egyet-egyet, majd magamra maradok. Missandei van csak velem idebenn. Rám mosolyog, én pedig intek neki.
- Khaleesi?
- Menj, kérlek, és kérdezd meg Ser Jorah-t és Szürke Férget, hogy mi hír a Második Fiakról! Már nagyon várom érkezésüket.
Bólint, és eltávozik, egy katona kíséri útján.
Most már ténylegesen egymagam maradok, csupán őreim vigyáznak rám a sátor előtt. Mély lélegzetet veszek, kényelmesen hátradőlök, és visszatérek korábbi gondolataimhoz. Mit teszek, ha a Második Fiak is elutasítanak? Kell valami megoldást találnom arra, hogy meggyőzzem őket erre az esetre. Azt mondják hárman vezetik csapataikat. Ha egy is akad közöttük, aki hajlandó lenne...
Mily több a gond...
Oly sok idő telt el azóta... Oly elevenek bennem az emlékek, mintha csak tegnap történt volna. Shekh Ma Shieraki Anni... Annyira szerettem őt, még annak ellenére is, ahogy eleinte bánt velem. S a gyermekünk... Mindketten halottak. Ha másért nem is, értük megteszem. Értük az egész világot meghódítanám, s ehhez nem kell más, csak Királyvár megbuktatása, és a Vastrón megszerzése. És meg is fogom szerezni. Ismét a Targaryenek szeme fogja őrizni Westeros, és immár Essos földjét is. Rendet teszek a sok áruló közt, nem lesznek viszályok, házak közötti versengések. Ismét béke fog honolni.
Milyen béke az, amelyet vér által nyernek el? Kinek számít igazán békének, s kinek nem? A bűnösök számára megsemmisülés lesz, az ártatlanok pedig fellélegeznek majd. Így volt ez, mikor Astapor városában jártam. Így lesz ez a továbbra is. Nem fog érdekelni, hogy a bűnösök hányféleképpen próbálnak majd megvesztegetni, alkudozni, vagy könyörögni. Mindig ugyanaz, mindig ugyanúgy próbálják menteni életüket. Én viszont ajándékba adom azt, ha már romlottságuk ellenére ily kedves nekik, cserébe pedig elkotródnak oda, ahova valók: a tömlöcbe. Nem vagyok hajlandó kegyelmezni nekik. A Lennisterek, a Baratheonok, mind megbűnhődnek, akik családom meggyilkolásáért, száműzetésbe kényszerítéséért felelősek. El fogom érni célom, kerüljön az bármibe. Visszaszerzem azt, ami engem illet. Vyseris is ezt akarta, de belőle hiányzott az, ami méltó egy Targaryenhez. Az utolsó sárkánynak nevezte magát, de messze, nagyon messze állt ettől a címtől. És Rhaegar... Szerettem bátyám, bárcsak élne még. Az az átkos virágkoszorú...
Nem telik el nap anélkül, hogy ne gondoljak a múltra. Sírból kelt kísértetként leng körül mindig, ha egyedül vagyok. Viszont próbálok nem visszariadni tőle, inkább fegyvert kovácsolni az emlékekből, hogy így még erősebb lehessek. Nincs már többé a visszahúzódó, csendes Dany, akit Vyseris olyannyira szeretett kedve szerint irányítani, utasítani, érinteni. Más lettem, és nem rossz értelemben, hanem a lehető legjobban. Rájöttem mire vagyok hivatott, hogy mi a sorsom és szerepem ezen a világon.
Léptek zaja üti meg fülemet: valaki közeledik. Bizonyára hírt hoznak a Második Fiaktól. És valóban: Missandei, Jorah és Szürke Féreg áll meg előttem. Utóbbi valíriai nyelven meg is szólít.
- A Második Fiak kapitányai megérkeztek, Khaleesi.
- Remek! Úgy engedjétek őket színem elé.
Nem gondoltam volna, hogy vezetőik személyesen látogatnak el hozzám. Annál jobb. Nem kell üzenetekkel bajlódni, hanem itt és most megmondhatom a szemükbe mit akarok.
Missandei bemutatja őket. Három bátor és mindenre elszánt férfi. Az egyikük talán túlságosan is elszánt. Nem tetszik ez a viselkedés, arcomon azonban ennek jelét nem mutatom. Nem riaszt el ez a modortalanság. Büszkén, egyenes háttal nézek egyenest az ő tekintetükbe, miközben engem is bemutatnak nekik.
- ... S íme, Viharbanszületett Daenerys a Targaryen-házból, az első ezen a néven, az Elsők, az andalok és rhoyne-iak királynője, a Hét Királyság ura és a Birodalom védelmezője, a Tűzjáró, a Nagy Fűtenger khaleesije, a bilincsek letörője és a Sárkányok Anyja.
Igen, ez vagyok én, Daenerys Targaryen, az utolsó sárkány. Enyém lesz az, amire vágyom - ha kell tűz és vér által.