– Lord Lewin! –sietve tört be a sátramba Normund, és arra se volt időm, hogy a takarót magunkra rántsam. Ethan elvörösödve szedelőzködött, öltözött fel, és szaladt ki a sátorból. Ökölbe szorult kezem, és haraggal telt tekintettel meredtem a fattyúra.
– Megmondtam, hogy ne szólíts Lordnak, és legközelebb kérj engedélyt, hogy beléphess. Tudod te, hogy mit zavartál meg? El akarod veszíteni a fejedet Normund? –hiába volt a bácsikám törvényen kívüli fia, képtelen lennék lefattyúzni. Kora ellenére az egyik legjobb íjász és kardforgató, ezért is szerencsés, hogy életben maradt… meg én is. Tekintetem enyhülést sugárzott, leginkább azért voltam mérges, mert megzavart Ethannel. Tudják, nem titkolom, hogy milyen a kapcsolatom vele, és ők sem kérdőjelezik meg. Normund közben hebegett-habogott, és elszégyellve állt az ágyamnak nevezett valami előtt.
– Sajnálom Lord… –morgás hagyta el az ajkaimat, beléfojtva a többi szót. Nagyot nyelt, majd folytatta. – Akarom mondani Hero. Engedély nélküli belépésemre nincs mentségem, de hírem nem tűr halasztást. Atyám visszatért a felderítésből, megtalálta Lord Stark táborát. –arcán mosoly terült el, jómagam megnyugodva sóhajtottam. Végre… annyi menetelés és szörnyűség után rátaláltunk Robb Starkra, Észak királyára. Nem maradt semmim se, így nincs más, minthogy segítsem céljában, és remélhetőleg ő is segíteni fog megbosszulni a Greyjoyok árulását.
– Köszönöm, kérlek add át Atyádnak is a köszönetem, reggel személyesen is megteszem. Most pedig elmehetsz, küldd vissza Ethant, és senki ne merjen megzavarni. –szó nélkül meghajolt a hírnök, kilépett a sátorból, és perceken belül a kiszaladt ifjú tért be. Magamhoz intettem, mosolyogva ült bele az ölembe. Kezeim derekára siklottak, és szemeibe néztem. Az övéiben még mindig azt láttam, hogy menten elsüllyedne szégyenében. Megértem, rajtam kívül semelyikük nem látta ruha nélkül…
– Reggel továbbállunk, de ezt nem kell mondanom, tudom, hogy hallgatóztál. –soha nem voltak titkaim előtte, együtt nőttünk fel… talán ez az oka annak, hogy szeretem.
– De Uram…
– Ne szólíts Uramnak Ethan, hányszor mondjam még!? –tudom, hogy ezentúl Lord vagyok, de melyik föld felett uralkodok? Az felett, amelyiket felperzselték a Greyjoyok? Ott aztán nehéz lenne… Időközben vízszintesbe kerültünk, ruhátlanul és gátak nélkül. – Csatlakozunk Lord Stark seregéhez, de szükségem van a segítségedre. Reggel mindent elmondok, de most folytassuk, amit megzavartak. –vigyorogva szemléltem ajkait, és Ethannek se kellett kétszer mondani: egy csók az ajkakra, majd a nyakra, és…