~ Én vagyok a Király! ~
- Joffrey a Baratheon házból I. ezen a néven az Andalok és az Elsők Királya, a hét királyság ura és a birodalom védelmezője. – Darálja lelkesen az egyik kis semmirekellő, az egybegyűlt nemesi csőcseléknek. Mindnek a szeme elárul valamit. Van, amelyik retteg, van, amelyik tisztel és van, amelyikben egy cseppnyi viszolygás is szorult tekintetébe, de egyik szempár vagy tekinteten sem tükröződik, hogy egy pillanatig is megpróbálnának bármit is tenni ellenem. Ennek oka nagyon egyszerű: Mert én vagyok a király! És amíg én vagyok, a király addig azt teszek, amit akarok. És ennek bizony meg vannak a maga előnye és sajnos a maga hátrányai is.
Az az átkozott Robb Stark még mindig életben van. Hitvány nagyatyám képtelen végezni vele a csatatéren. Pedig én egy maroknyi emberrel tartottam és védtem meg Királyvárat. Persze igaz talán, hogy a nagybátyám is segédkezett a védelemben, de a tűzijátékon kívül nem sok mindent tud felmutatni, ami félig meddig amúgy is az én tervem volt.
Aztán most itt vannak ezek a Tyrellek is. Margaery… Érdekes lány… csinos és okosnak is tűnik, de csak egy pillanatig mutassa meg ennek az árny oldalát és olyan élvezetekben részesítem majd, mint Sansát. ohh… Sansa… hogy is feledkezhettem el róla ennyire. Jaj, a drága kis szent leány, aki kellemetlenül tapasztalja királyvár kegyetlenségét. Oly élvezet nézni, ahogy szenved. szinte feltölt energiával. na de vissza a Tyrellekhez. Margaery elöbb azzal az elfajzott Renlyvel kötötte össze magát… atyja parancsára talán, talán nem. Akárhogy is a Tyrellek elég haszonleső népek, bár talán most az egyszer hasznunkra válnak.
- Felség! – Szól felém az elöbb nevemet és címemet sodró kis mihaszna.
- Igen igen… A falvak védelme fontos, de az a fűurak dolga!… - Intettem felé kezemmel, a trón elött esdeklő senkiházi felé. –  Most, háborúban állunk! – Jelentettem ki ellentmondást nem tűrően, azonban az előljáró esedezve, ugyan de csaknem a szavamba is vágva tovább próbálkozik. hát ideje nyomatékosítani a dolgot számára.
- Ellentmondasz királyodnak!? – Pattantam fel a Vastrónról, gyors tempóban folytatván. – Ser Meryn! Mutasd, meg mi jár annak, aki nem a királyság érdekeit tartja szem elött!  - Szólítottam leghűségesebb testőrömet. A királyi testőrparancsnok azon nyomban elő is lépett. A férfi erre azonnal megrettent és térdre borulván esedezni kezdett könyörögvén életéért. Édes mosollyal az arcomon szemlélem, ahogy a királyi testőr letunkolja kardját az egyszerű falusi torkán. Egy rántással húzza ki a pengét, és ezzel, mint egy zsák krumpli úgy dől el a hulla.
- A többi ügyet rád hagyom anyám! – Fordultam a Régenskirálynő széke felé, majd Határozottan megindultam és távozta a trónteremből. Mögöttem pedig csörtetve követ a testőrség. Ideje hát, hogy ez a hang eljusson Sansa szobájáig is. A mai napot már csak az ő könnye tehetik szebbé számomra.