Havas Logen

Winternight (kihalt), mely a Starkokhoz volt hű.

Jelenleg senkihez, de a Starkokkal szimpatizál.

Clint Eastwood

"Semmit se köszönj meg a családodnak", ez a mottóm. Se az anyádnak, aki kegyetlen veled, se az apádnak, aki képtelen volt csomót kötni a farkára, mikor felcsinált egy szajhát. Abból a frigyből lettem én. Egy szajha fia, egy parázna lord melléktermése. Egy "fattyú", ahogy mindenki nevezett a hátam mögött. Sosem tapasztaltam meg a szerető családot.
Apám - a néhai Lord Andru Winternight -, hogy nem létező becsületéről tegyen tanúbizonyságot Lord Eddard Stark előtt, nem szabadult meg tőlem, hanem elismert sajátjaként. Így lettem "Havas". A Logent nem tudom, honnan szülték.
Mostohafivéreim minden bajukat rajtam verték le. Nevelőanyám, a szintén néhai Lady Veronica Pines, erre tanította őket. Nem sokáig űzhettek gúnyt belőlem. A család kardmestere, Ser Nathaniel Orrigen párfogómmá vált, és megtanított a fegyverforgatásra. Ő volt az, akire tényleg apámként tekinthettem. Vérszerinti apám onnantól fogva rám se hederített, mintha úgy érezte volna, befejezte a nevelésemet. Én átköltöztem a katonák lakrészébe, és Ser Nathaniel fegyverhordozója lettem. Évtizedeket töltöttem el a társaságában, közben pedig bejártuk Westeros jelentős részét. Az öreg ser szeretett kalandozni, nőzni és vívni. Én magam pedig átvettem az életmódját, melynek gyakorlására mindig nyílt alkalom. Az első nővel tizennégy éves koromban hozott össze a sors. Már a nevére sem emlékszem.
Egyszer ellátogattunk a Falhoz is, amikor személyesen kísértük oda az Éjjeli Őrség küldöttét a rabokkal, akiket toborzott. Meg is kérdeztem, hogy nem-e jutott még eszükbe a raboknak fellázadni a feladatuk ellen? Erre ő azt felelte, hogy azok megrövidülnek egy fejjel. Rákérdezett, hogy nem-e szeretnék csatlakozni hozzájuk, mire én határozottan nem-et mondtam. A cölibátus sosem vonzott. Érdekes, hogy pár évvel később apám másodszülötte csatlakozott az Éjjeli Őrséghez. Gondolom, a kalandvágy vezette oda. Vagy az, hogy szegénykém nemzésképtelen...
Én azután szakadtam el a Winternight-háztól, hogy mentoromat megmérgezték egy ivóban. Akkor pont nem voltam vele, mert mostohabátyámra vigyáztam Királyvárban. A vérfürdő azután kezdődött, amikor visszatértünk. Mint kiderült, drága jó apám a Starkok ellen szövetkezett, de a terve visszafelé sült el. Az öreg Ned tudomást szerzett a tervéről, és lerohanta a várát. Ahogy a Starkokat ismerem, először biztos felajánlotta neki a békés megadás lehetőségét. Bár oda születtem volna!
Nekem sikerült kereket oldanom; fog a franc harcolni a Winternight-okért! 
Az elmúlt pár évben azt csináltam, amire a ser tanított meg: nőztem, vándoroltam és harcoltam. A kard, melyet tőle ajándékba kaptam, a mai napig megvan, és gondos ápolásomnak köszönhetően olyan, akár egy új, műhelyből kikerült fegyver. Nagyon ritkán gondolok a "családom"-ra, és nem bánom egy percig sem, hogy hagytam őket meghalni. Ők is így tettek volna. Nem tudom, mit hoz a holnap, de majd ha felébredtem, eldöntöm, hogy mit fogok csinálni. Most, hogy a Hét Királyságban mindenki harcol mindenkivel, valakinek csak szüksége lesz majd egy bérkardra.