Ser Alesir Silverwood

34

Silverwood akik a Lanniesterháznak tartoznak hűséggel szóval Lannister

Nem bízok senkiben… de jelenleg a Lannistereket szolgálom

Sebastian Ströbel

A jövőmet nem tudom megjósolni… a jelent sem tudom formálni mindig, hiába vagyok egy kovácsok munkáiból meggazdagodott család sarja. A múlton pedig nem lehet változtatni.
Szóval mi legyen előbb? A történetem? A családom története?
Kezdjük az elején… így ha eltévedtek a történetemben vissza tudtok olvasni a családtörténetben újra felvéve a fonalat.

Szóval a család:
Az őseim nem voltak sem tiszta vérű leszármazottai az elsőknek, sem hősök vagy csatában edzett lovagok. Egyszer vándorkereskedők voltak, akik egy rosszabb év után felhagytak a haszon kergetésével. Megálltak és megtelepedtek nyugaton. Letelepedésük kezdetben nehezebb volt később azonban határozottan jó döntésnek bizonyult. Két hegyhez közeli lábánál, egy kereszteződésnél alapított település hamar nőtt: A két hegy csak úgy ontotta magából a szenet és a vasércet. E-kettőnek köszönhetően a kohászat is helyben maradt és csak hamar kereskedőkaravánok érkeztek a minőségi vas és acél páncélok és fegyverekért. Az első letelepedett kereskedő család pedig az egészet a markában tartotta és bizony az ősöm mértéktelep kapzsiságában is meg lett az ára. a kohók csak úgy ontották a fekete füstöt és a közeli erdőségeket terítette be ezzel ráaggatván a „szürke erdő” gúnynevet a településre. De tekintettel a nagy mennyiségű ezüstre, ami gazdát cserélt ott kardokért, bárdokért és páncélokért cserébe Westerosban inkább „Ezüst erdő” néven emlegetik, s ez a név a családon is rajta maradt. Merthogy bizony a gazdagsághoz dukált egy előkelőbb családi név is.
Mily meglepő az ember minnél többet kap, annál többre vágyik, de a név és a temérdek ezüst önmagában kevés ahhoz, hogy hatalmassá válhasson az ember. Westerosban a vér sokkal többet nyom a latban.
Így is lehet az, hogy hiába az ezüst és az arany az őseim nem tudtak túllépni kereskedő mivoltukon. Hanem aztán atyám idejében sikerült minket valamelyest feljebb kaparnunk magunkat.  Atyám testvérét teherbe ejtette valami rongyos nemesi ház fattya s az ő atyám atyja addig nem nyugodott, míg a nemes feleségül nem vette a leányát. Bár a házasság inkább jelképes volt, sem mint valódi kötés, ám a Silverwood ezen túl már köthető volt a nemességhez. Ezen alkalomból, nagy atyám temérdek pénzt herdált el, melynek a végeredménye egy Valyriai acéltőr lett, amit a nemes fiú atyja kapott kárpótlásért a családunkkal való házasságkötésért. Persze egy év sem telt el s ennek a tőrnek nyoma veszett. Aztán nem sokkal rá e nemes úr és pár évvel később a fia is meghalt. Az előbbi egy vadászbalesetben, míg utóbbinak a lova megcsúszott egy hegyi úton s 100 méter magasból leesvén halálra zúzva a lova alatt végezte be életét. Persze mind a kettő egy szörnyű baleset volt, de hát azért ennyi véletlen nem létezik, legalábbis szerintem. De miféle leszármazott az, aki a saját családjára sző átkos elméleteket? Lényeg a lényeg, hogy a nemesi ház férfiúi ágának kihalását követően a Valyriai acél tőr csak előkerült, s egy rongyos tolvaj is került a bitóra, hogy hitelesebb történetet faragjanak.
Nagyatyám halálával e tőr az Atyámra szállt, mint a legidősebb férfiúi leszármazott, s halála eljövetelével reám száll(na) elméletileg.
Atyám nővére szerencsére azonban szült egy fiúgyermeket annak ki teherbe ejtette, így ők léptek a helyükre. Nemesi származással köttethetően vagyonával talált is egy nemes hölgyet, akit elvéve anyámnak nevezhettem. Nem mondhatnám, hogy valaha is hatalmas szerelem dúlt közöttük, de végeredményben mindenki jól járt. A családom két ágon biztosította a vérvonalát, a másik család pedig osztozhatott a vagyonunkban.
A szerelem hiányának ellenére tévedés volna azt feltételezni, hogy nem volt szenvedély a kapcsolatban elvégre, születtem én. Elsőnek aztán egy húgom, majd az öcsém és végül még két húgom lett. Sorban név szerint: Alena a legidősebb húgom, ő most 26 éves aztán ott van Rickard ő a huszonkét éves öcsém… őt követi Selena és Tiana. Őket mindösszesen két év választja el egymástól az az idősebb tizenhárom, míg a fiatalabb ugye, hát tizenegy.
Jelen történetem szempontjából ők nem is olyan fontosak. Hanem Alena és Rickard már annál inkább.
Nagyatyám igyekezett a családot, mint magasabbra és magasabbra emelni, e hagyatékát jó atyám folytatván már ki is szemelte melyik házhoz adja hozzá a gyermekeit. Engem még kisgyermek koromban a Banefort házhoz adtak, hogy szolgáljam a Lordot mint fegyverhordozó. Tettem is a dolgomat és szolgáltam az új uramat. Kitanultam a mesterséget, a kard és a pajzs, az íj és a nyíl használatát a harcászat művészetét, de ehhez egy katonának kell érteni. Egy fegyverhordozónak, akiből lovagot kívánnak ütni később annak a harctudományt kell elsajátítani. Míg én e keserves iskolákat jártam addig húgom és öcsém megszülettek és cseperedtek. Ám a gondok nem itt kezdődtek. Elsőként is jómagam a királyi testőrség felé kacsintgattam ám, mikor atyám ezt megtudta lovaggá ütésemet addig húzta és halasztotta, míg már nem lehetett tovább húzni. Azonban szeretete irántam megfakult és semmivé foszlott, látván nem kívánom felvenni a nemzedékek terhét. Nem szívleltem az efféle játékokat… ellenben Rickard. Ő jól játszotta, ezt be is bizonyította. És ezzel egy idejű leg kivívta atyám undorát és elismerését egyidejűleg.
Atyám kiszemelte a ház idősebb gyermekét, kihez igyekezete szerint próbálta hozzáadni Alena-t azonban mindez hiába való volt, ugyanis az idősebb fivér egy másik leányt kívánt szerelméül választani, ekkor azonban színre lépett. Atyám terve ez után arra módosult, hogy Rickardot adja a ház legfiatalabb leányához, erre a másik család is jobban hajlott, azonban Rickard a legelejétől ellenezte, hogy egy hat évvel, fiatalabb kislánnyal előre elkötelezzék őt.
Rickard azonban ekkor olyan alantasan bújt ki kötelezettségei alól, amire joggal lehet mondani, hogy a fiú egy kegyetlen jószág. Öcsém jól tudta, hogy a fiatalabbik fiú gyengéd érzelmeket táplál Alena felé, s hogy e fiú féltékeny és hirtelen haragú. Elég volt mindösszesen pár pohár bor és egy rosszindulatú hazugság, s a testvér testvérének gyilkosává vált: Az idősebb testvér véletlen halálra sebezte a húgát. Rickard két legyet ütött egy csapásra: megőrizte egyedülállóságát és kiküszöbölte a problémát, ami miatt a családunk nem tudott beházasodni a másik nemesi családba. Húga megöléséért a falra száműzték az idősebb fivért, a fiatalabb pedig a nemes egyedüli örököseként kérte feleségül Alena-t, melyet apám hathatós nyomásának hatására elfogadtak.
Bár e szörnyű tett mindössze csak feltételezésem, hiszen bizonyítékot senki ember fia nem talált rá, azonban annyi bizonyos, hogy ezt követően atyám királyvárba „száműzte” az ekkor 17 éves öcsémet.
Nyilván szembesült vele, hogy hatalmas veszély lakozik a fiúban, ha képes volt ilyen aljas tettre. E mellett pedig bizony az is közre játszott, hogy e fiaskó után a Silverwood háznak is megvan a maga hírneve. E hírhedtség és nemesi származtatás mellett azonban már nem lehetett tovább halasztani lovaggá üttetésemet. Így hát végül elszabadultam a fegyverhordozói tisztségből és lovaggá ütvén szolgáltam a következő éveket s parancsnokoltam egy kisebb seregnek, míg nem elkezdődött Westeros ez újabb vérzivataros időszaka Robert Baratheon halálával.
Mikor Tywin Lannister összehívta a lobogóit, magam is megindultam válaszolván a hűségeskümre, mit a Lannistereknek és a vastrón örökösének tettem meg.